Légzés

Csupán azáltal, hogy figyelmünket önmagunkra és a légzésünkre irányítjuk, fokozatosan elcsitulhat a világ hangja.
Azzal, hogy átadom magam a légzésnek, nem teszek mást, átadom magam a világon a legtermészetesebb és legalapvetőbb dolognak.
Visszatérni a saját légzésembe egy olyan élmény, amely biztonságot ad.
Csak vagyok és lélegzem: maga a csoda, ugyanakkor a természet rendje.
Nem kell erőlködnöm, mégis megy magától.
Ez az élmény, illetve ennek tudatosítása olyan erőforrás lehet, amely aztán máskor is előhívható. Ha képes vagyok megtapasztalni például a biztonság, a természetesség, a nyugalom élményét, akkor azzal már rendelkezem, ott van bennem.

Bármikor visszatérhetek ehhez az állapothoz, és a testi tudatosság fejlődésével ez egyre könnyedebbé is válik.
Aktív és kompetens alakítójává válhatok az életemnek, ha át tudom élni.
Egyszerre egy lélegzetet venni és kifújni nem is tűnik nagy feladatnak – mindig csak arra az egyre figyelek, amelyikben benne vagyok.

Ha megérted a folyamat pontos működését, sokkal jobban tudod adaptálni az életedbe.

A légzéssel kontrollálni tudod a vegetatív idegrendszered (autonomic nervous system). Azokat a folyamatokat, amiket a tiszta akaratoddal amúgy nem tudnál irányítani.

Ilyenek a:

  • Vérnyomás
  • Emésztés
  • Általános izomtónus

A vegetatív idegrendszer 2 részre osztható:

Szimpatikus és paraszimpatikus
Üss vagy fuss. Pihenj, építs

Ez olyan, mint a fék és a gáz egy kocsiban.
Nem tudsz haladni, ha mindkettőt nyomod.
Vagy az egyik működik dominánsabban, vagy a másik.

A szimpatikus idegrendszer azért van, hogy megvédjen téged
– ÜSS VAGY FUSS.

  • Megemeli a pulzust, növeli a vérnyomást, előfeszíti az izmokat, hogy minél gyorsabban meg tudd menteni az életed.
  • Megemeli az adrenalint és a stressz hormont, vagyis a kortizolt.
  • Megemeli a vércukrodat, hogy minden energiádat mozgósítsd. A szimpatikus működés minden eleme a testen kívüli eseményekre reagál.

Érdekes tény, hogy minden egyes belégzéseddel gyorsítod a szíved és a szimpatikus idegrendszered aktiválod.
A légzésed köti össze a két fajta idegrendszered és tartja azt egyensúlyban.

A paraszimpatikus idegrendszeri működés ennek pont az ellentéte.
Csökkenti a pulzust, a vérnyomást, a stresszhormonok szintjét.
A belső dolgokhoz kapcsolódik úgy, mint az emésztés, az immunrendszer, sejttermelődés és a szex.

A stresszt nem igazán tudod elkerülni, jobban menedzselni viszont igen.
Hadd tegyem mindezt egy kicsit szemléletesebbé́.

Képzeld el, hogy van egy tankod.
Ez tartalmazza azt az üzemanyagot, ami egész napra energiát ad, és amelyet akkor is használsz, amikor stresszhatások érnek. Ahogy múlik a nap, és te feladatokat oldasz meg, kihívásokkal nézel szembe, egyre fogy az üzemanyag, és a nap végére úgy érzed, nem maradt semmi a tankban.

Álmodhatsz arról, hogy kevesebb stressz ér majd a nap folyamán, de, valljuk be, ez sosem alakul a terveid szerint.
Vagy lehet nagyobb a tankod, és töltheted színültig üzemanyaggal, hogy mire a nap végére érsz, még mindig maradjon tartalékod, és ne úgy feküdj le aludni, mint akit agyonvertek.

Építs nagyobb tankot!

A hipoxia az az állapot, amikor a test vagy annak egy része nem kap elegendő oxigént. Ha a vérben alacsony az oxigénszint, akkor a vér nem tud elegendő oxigént szállítani a szervekbe és szövetekbe, amelyeknek szükségük van a működéséhez .

A hipoxia orvosi értelemben jellemzően számos krónikus betegség melegágya, hiszen az általános vagy szöveti vagy a vérben jelentkező oxigénhiány magas oxidatív stresszt jelent.

Nyilván a hipoxia lokációja, mértéke vagy hossza mind lehet magában is súlyosbító tényező, így az állítás, hogy az átmeneti oxigénhiányos edzés hasznos a fittségünk vagy az egészségünk számára, minimum furcsának tűnik.

Az oxigénre szükségünk van, hogy az elfogyasztott étel energiává alakulhasson, ez nem is kérdés.

De vajon mi van akkor, ha szándékosan okozok légzéssel és/vagy testmozgással magamnak hipoxiát, még ha rövid időre is?

Nos, úgy tűnik, ennek a helyes dózisban alkalmazott módja nem betegséget, de egészséget okoz, és a Szovjet és Orosz tudósok ezt 60-70 éve kutatják.

Az, hogy ételt vonunk meg magunktól időlegesen, ma már szinte senkit sem lep meg, az még igen, hogy oxigént, miközben egy erőteljesen edzés hatására az izmokban rendszeresen alakul ki alacsonyabb oxigén állapot, vagyis hipoxia.

A szervezet nem csak fel van erre készülve, de szüksége is van rá, mert egyesek szerint a rendszeresen és jól alkalmazott hipoxiás edzés olyan nagy kihívás a rosszul működő mitokondriumok számára, hogy azok meg is semmisülhetnek.

Az oxigén a túlélésünk legfontosabb eleme, és a hipoxia káros következményei jól ismertek, így sokak számára meglepő, hogy az oxigén deficit (vagy hipoxia) szabályozott expozíciója, ha az ember alkalmazkodási tartományán belül van, valóban elősegítheti a hosszú élettartamot.
Fokozzák a fizikai teljesítőképességet, sőt elősegítik bizonyos betegségek gyógyulását támogató feltételek megteremtését.

Az 1930-as években a szovjeteket arra kerestek választ, hogy miképpen emelhetik a nagy magasságban vadászgépeket vezető pilóták hatékonyságát egy meglehetősen veszélyes közegben, vagyis a nagy magasságban, ahol a nagy nyomás és az oxigénben szegény levegő hatalmas nyomást helyez a pilótákra.

Az egyik érdekes javaslat az volt, hogy a pilóták normál légköri nyomás alatt modellezzék az oxigénhiányos környezetet. Ahogy lenni szokott, az eredmények és a módszertan hamar megjelent a sportolók körében, és ne felejtsük el, a sport és az azzal elért eredmények az 1950-1980-as években az ideológia háború része volt.

Az 1930-as évek óta hatalmas kutatási tapasztalat halmozódott fel a területen. Kiderült, a hipoxia taktikai alkalmazása elképesztően hatékony egy sor krónikus betegség megelőzése és kezelése során, nem beszélve a teljesítmény fokozásáról.

Ha érdekel a légzés, csatlakozz egy workshophoz, vagy vegyél részt egy hidegfürdőzésen akár télen, vagy nyáron, hiszen ott ez mindig nagy gyakorlati hangsúlyt kap!